Talán nem meglepő, ha egy takács fiát foglalkoztatja a gépi varrás lehetősége.
Így volt ez Friedrich August Clemens Müllerrel is, akit a vászonkészítés fortélyainál sokkal jobban érdekelte, hogyan lehet a kész szövetekből különböző ruhaneműket összeállítani.
1855-ben Müller egy amerikai varrógéptől megihletve eldöntötte, hogy ő is ilyen szerkezeteket szeretne építeni, és Drezdában létre is hozta varrógépkészítő műhelyét.
1894-ben a 39 éve töretlenül működő üzemet Veritas néven jegyeztette be. Müller 1902-es halála után a cég családi vállalkozásként élt tovább, majd 1918-ban részvénytársasággá alakult.
A II. világháborút követően a vállalatot államosították, és a VEB Mechanik Schreibmaschinenwerke Dresden név alatt egyesítették a korábban szintén Drezdában működő Seidel & Naumann gyárral.
1955-ben a Veritas név a korábbi Singer gyárhoz, a szintén NDK állami tulajdonban levő VEB Nähmaschinenwerk Wittenberge-hez került.
Ezt követően a Veritas gépek rendkívül népszerűvé váltak egész Kelet-Európában, a nyolcvanas években a gyár áltagosan évi 300 000-350 000 varrógépet gyártott.
A német újraegyesítés után a gyárat bezárták, és a Veritas név használati joga a Singer és Pfaff márkaneveket is birtokló befektetőkhöz került.
A Veritas márkanevet azonban ők nem használták, és a kétezres évek elején továbbadták a Bernina egyik leányvállalatának, a Crown Technics-nek.
A Crown Technics 2016-ban élesztette újra a Veritas márkanevet egy sor új modellel, amelyek legfőbb erénye ugyanúgy a minőség és a megfizethetőség, mint a régi Veritas gépeknek.
